Algagátlás
A hajófenék algák elleni védelme a hajózás egyik árnyoldala. Évenként visszatérő feladat, sok pénzbe és fáradtságba kerül. Mégis, ha ezt elhanyagoljuk, hajónk egyrészt nem fogja a kellő teljesítményt produkálni, megnő az üzemanyagfogyasztás, csökken a hajótest élettartama, így aztán ez nem lehet kérdés: minden évben el kell végezni azt a műveletet.
Új hajón még több a munka; ajánlatos ozmózisvédelemmel kezdeni, majd egy alapozó réteget is felvinni, ezt követi két réteg algagátló. A következő években elegendő egy alapos (magasnyomású) vizes lemosás, száradás után egy átcsiszolás (120-150-es papírral), majd zsírtalanítás (hígítós ronggyal áttörlés) és egy réteg algagátló felvitele.
Lehet-e váltani a korábbi festéktípusról? Lehet. Mióta a környezetvédelmi szabályok tiltják az algagátló korábbi fő alkotóelemét, a rézoxidot, majd mindegyik gyártmány azonos receptúra szerint készül. Az algagátlóknak két fő csoportja van: a kemény és az önfényező vagy önpolírozó. Utóbbi a hatásosabb, de csak akkor, ha a hajót használjuk is. A festékréteg - és így az algák - leválásához ugyanis sebesség is kell. Ha kemény algagátlóról önfényezőre (vagy fordítva) váltunk, a csiszolást a szokásoshoz képest ajánlatos egy kicsit alaposabban elvégezni. Ismert az a szóbeszéd, hogy az International VC17M festékkel kezelt hajóra más algagátlóra váltani nem ajánlatos, de legalábbis le kell csiszolni alapozóig a festékréteget. Ez nem igaz! Miután a teflon eltávozik az anyagból (rózsaszínből szürkére vált) a szokásos csiszolással minden további nélkül áttérhetünk olcsóbb algagátlóra.
A kemény algagátló elsődlegesen édesvízi használatra alkalmas. Az önfényező használata javítja a hajó sebességét. A nagy sebességű motorosokra csak a jobb minőségű algagátlók alkalmasak. (Pld. Plastimo Racing)
A Marina immár három évtizede a holland Epifanes algagátlóit forgalmazza. Újabban a Plastimo kedvezőbb árú algagátlóit is raktáron tartjuk. Ára miatt különösen a Plastimo Classic lett népszerű.
Új hajón még több a munka; ajánlatos ozmózisvédelemmel kezdeni, majd egy alapozó réteget is felvinni, ezt követi két réteg algagátló. A következő években elegendő egy alapos (magasnyomású) vizes lemosás, száradás után egy átcsiszolás (120-150-es papírral), majd zsírtalanítás (hígítós ronggyal áttörlés) és egy réteg algagátló felvitele.
Lehet-e váltani a korábbi festéktípusról? Lehet. Mióta a környezetvédelmi szabályok tiltják az algagátló korábbi fő alkotóelemét, a rézoxidot, majd mindegyik gyártmány azonos receptúra szerint készül. Az algagátlóknak két fő csoportja van: a kemény és az önfényező vagy önpolírozó. Utóbbi a hatásosabb, de csak akkor, ha a hajót használjuk is. A festékréteg - és így az algák - leválásához ugyanis sebesség is kell. Ha kemény algagátlóról önfényezőre (vagy fordítva) váltunk, a csiszolást a szokásoshoz képest ajánlatos egy kicsit alaposabban elvégezni. Ismert az a szóbeszéd, hogy az International VC17M festékkel kezelt hajóra más algagátlóra váltani nem ajánlatos, de legalábbis le kell csiszolni alapozóig a festékréteget. Ez nem igaz! Miután a teflon eltávozik az anyagból (rózsaszínből szürkére vált) a szokásos csiszolással minden további nélkül áttérhetünk olcsóbb algagátlóra.
A kemény algagátló elsődlegesen édesvízi használatra alkalmas. Az önfényező használata javítja a hajó sebességét. A nagy sebességű motorosokra csak a jobb minőségű algagátlók alkalmasak. (Pld. Plastimo Racing)
A Marina immár három évtizede a holland Epifanes algagátlóit forgalmazza. Újabban a Plastimo kedvezőbb árú algagátlóit is raktáron tartjuk. Ára miatt különösen a Plastimo Classic lett népszerű.
