Az árbócot tartó állókötélzet részeként az oldalmerevítőket jelenti. "Magyarul" vantniként emlegetjük a német wanten szó után. Lehet belőle oldalanként kettő vagy három is. Jellemzően az árbóc tetejétől fut a deckig, de a szálingok tövéhez is csatlakozik egy-egy. A shroudok a két végen terminálokba végződnek, az alsó terminál pedig egy állítható spannerrel folytatódik, ezzel kapcsolódik a fedélzeten lévő tartóveretbe. A shroudok a szálingok végpontjaira támaszkodva tört vonalban érkeznek a fedélzetre, így az oldalirányú tartóerő jelentősen megnő. Lekötési pontjuk az árbóctól hátrébb van, hogy kis mértékben a hátramerevítésben is szerepet vállaljanak. A shroudoknak szimmetrikusaknak kell lenniük.

A hajó menetirány szerinti jobboldala. Legenda szerint az angol kikötőkben mindíg a hajó baloldalával kötöttek ki, ezért az a Port, míg a másik oldal a csillagok felé néz, így ez a Starboard. Ki tudja, igaz-e?
Valószínűbb, hogy nem a star, hanem a steer (kormány) szó elkorcsosulásából keletkezett, de ez a lényegen nem változtat.

Az angolok spreadernek nevezik. Az árbóc mindkét oldalára, szimmetrikusan erősített keresztrúd, mely az oldalmerevítő drótkötelek szögének növelésére szolgál. Ezzel az oldalmerevítők hatása jelentősen megnövekszik ahhoz képest, hogy ha egyenesen, törés nélkül érkeznének a fedélzetre. A hátrafelé tartó erő növelése miatt a száling 15-25 fokos szöget zár be a hajó hossztengelyével, ezért is nevezik hátranyilazottnak. Ez a kialakítás az árbóc görbítésében, vagyis a vitorla alakjának változtatásában is fontos szerepet játszik.